Lázár H. Zsuzsanna - Tél váró márciusban; - Márciusi tél

Lázár Horváth Zsuzsanna

Tél váró márciusban

Fátyolfelhő, mint bodros felhő-függöny
lebben szél karján, az égnek ablakán,
mögüle leseget ki az álmos Nap
madárdal keltette zengve ily korán.
Még langy tavaszt ölel a csillanó sugár
de egemnek kéklő boltozatján
ráncokat gyűr már a márciusi szél
gondja nagy, mi lesz, ha visszatér a Tél.
Korai virágok a hólepel alatt
újra élednek-e, fagy hoz új Tavaszt?
Lobban-e tűzvarázs tulipán bíborán
mély-lila orgona ontja-e illatát,
Ha március haván, tavaszi ég alatt
vihar-vonta szánján a Tél majd átszalad.

*

Márciusi tél

Tavaszi hajnal hűvöse ébreszt,
pillantásom napfény játéka helyett
az ablakon át havas tetőkre esett.
Március ege ma fénytelen,
hótakaró terül a kerteken.
A hóvirág bókoló fejét
puha hógallér öleli,
hópaplant döfnek át
nárciszok sötétzöld dárdái.
Jégcsipke dermedt a bokrokra,
hócsillagok szállnak az orromra,
ahogy kilépek a tavaszi télbe,
felnézek az elszürkült égre
s párafelhőt von körém
március dermesztő reggele.
De hiába tér vissza a tél,
hogy hűtené tavaszok lázát,
nem űzheti el messzire
a rügyfakadás várva-várt csodáját,
világmegváltó álmaink
fénylő káprázatát,
vad lázadások ifjúi hevületét,
mely egyre vénülő szíveinkbe
visszalopja tavaszok örök reményét.