Szalay László
Hangod, lépted,
árnyad
Színekké szóródik a szürke világ
Lépted zaja, csend-mosollyal
Lepi utcák poros pince-bejáratát
.
Árnyékoddá sűrűsödik
Az esti, telhetetlen magány
Zsebre dugott kezemben
Gyűrött számla, nagy vagány
.
Vagyok, ki merészen indul
Sehová-érkezések, régi remények
Penészvirág-rajzolt térképe után
Hullt vakolat alól szelíd élményed
.
Köszön rám, gyöngyök gurulnak
Tétova léptem alá, mondatok
Sorsunk halk-dúdolt mélye
Érinti szakadt kabátom, hol vagyok
.
Árnyékod oson körém, altat
Vigasztal, kézen fog, mesél
Lépés koppan, a múlt megdobban
Fűszálai között gyermekkorom zenél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése