Nosztromosz
Szilánkok II.
A lépteim dobbanását
hallgatom, hogyan olvad össze az eső kopogásával… hideg van.
Minden egyes csepp, emlékeket idéz, arcokat hoz felszínre, hangokat, rég megélt érzéseket.
Ez most egy különös séta, egy utazás a múlt ösvényein…
Egy csók, mely lángra gyújtott.
Egy érintés, mely vigaszt hozott.
Egy szó, mi belém mart…
Egy csitító hang…
Egy kínzó érzés, hogy nem vagy többé… csak álmaimban.
Egy mélyről jövő sikoly, hogy minden elveszett.
Egy könnycsepp, melyet számtalan követ… halott vagy.
Egy új élet boldogító melegsége…
Egy csodás érzés, mikor egy gyermek azt mondja: "Szeretlek!"
Egy ölelő kar, szerető szülő csillogó szeme.
Egy gondolat, hogy elvesztem… és nem lelem utam.
Egy üzenet, hogy "itt vagyunk veled".
Egy kétség, hogy az üresség örökre bent rekedt.
Egy séta az esőben, mi merengésre késztetett…
Egy kis könny, egy kis öröm az élet.
Minden egyes csepp, emlékeket idéz, arcokat hoz felszínre, hangokat, rég megélt érzéseket.
Ez most egy különös séta, egy utazás a múlt ösvényein…
Egy csók, mely lángra gyújtott.
Egy érintés, mely vigaszt hozott.
Egy szó, mi belém mart…
Egy csitító hang…
Egy kínzó érzés, hogy nem vagy többé… csak álmaimban.
Egy mélyről jövő sikoly, hogy minden elveszett.
Egy könnycsepp, melyet számtalan követ… halott vagy.
Egy új élet boldogító melegsége…
Egy csodás érzés, mikor egy gyermek azt mondja: "Szeretlek!"
Egy ölelő kar, szerető szülő csillogó szeme.
Egy gondolat, hogy elvesztem… és nem lelem utam.
Egy üzenet, hogy "itt vagyunk veled".
Egy kétség, hogy az üresség örökre bent rekedt.
Egy séta az esőben, mi merengésre késztetett…
Egy kis könny, egy kis öröm az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése