Grigó Zoltán
Sóhaj
Nézem a búcsúzó alkonyi fényeket ,
a kora esti szélben görbülő fákat ,
fejem felett száll a hatalmas végtelen ,
rám hajol némán a múlandóság árnya .
Minden lábnyomom ismeri a múltamat ,
jövőmet tudják az égen a csillagok ,
addig járom sorsom rendelte utamat ,
ameddig porszemnyi létemben itt vagyok .
Kézen fogott az idő , együtt ballagunk ,
mélyülnek az árkok a lábaink alatt ,
néha megállunk és egy kicsit hallgatunk ,
mint aki valamit még mondani akar .
Elmondani , hogy milyen szépek a mezők
vihar után , amikor felragyog a nap ,
a rigó daláról ha ébred az erdő ,
hogy milyen gyönyörű a zöldellő tavasz
és a folyó , ha felette ködpára száll ,
miközben medrében szelíden lépeget ,
amikor gyümölcs illattal ölel a nyár
és szívünkig nyújtóznak le a nagy hegyek .
Hiszem, hogy az élet körforgása örök
ha elmegyek magammal viszem sóhaját ,
erdő leszek , vagy folyó ha visszajövök ,
hogy meghallgassam újra a rigó dalát .
a kora esti szélben görbülő fákat ,
fejem felett száll a hatalmas végtelen ,
rám hajol némán a múlandóság árnya .
Minden lábnyomom ismeri a múltamat ,
jövőmet tudják az égen a csillagok ,
addig járom sorsom rendelte utamat ,
ameddig porszemnyi létemben itt vagyok .
Kézen fogott az idő , együtt ballagunk ,
mélyülnek az árkok a lábaink alatt ,
néha megállunk és egy kicsit hallgatunk ,
mint aki valamit még mondani akar .
Elmondani , hogy milyen szépek a mezők
vihar után , amikor felragyog a nap ,
a rigó daláról ha ébred az erdő ,
hogy milyen gyönyörű a zöldellő tavasz
és a folyó , ha felette ködpára száll ,
miközben medrében szelíden lépeget ,
amikor gyümölcs illattal ölel a nyár
és szívünkig nyújtóznak le a nagy hegyek .
Hiszem, hogy az élet körforgása örök
ha elmegyek magammal viszem sóhaját ,
erdő leszek , vagy folyó ha visszajövök ,
hogy meghallgassam újra a rigó dalát .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése