Pócsa Józsefné - A költő nem beszél, csak ír

Pócsa Józsefné

A költő nem beszél, csak ír

A költő nem beszél, csak ír,
Szemében bánat és csak sír.
Betűkbe önti mély bánatát,
Szó nem hagyja el ajakát.

A költő nem beszél, csak ír,
Búcsúzik szerelmétől és sír.
Szótlanul ballag már tovább,
Isten áldjon, menj tovább.

A költő nem beszél, csak ír.
Ír, remél, míg csak bír,
Egyszer leteszi bánatát -
Tavaszba küldi sóhaját.

A költő nem beszél, csak ír,
Új szerelem a gyógyír -
Szívét már másnak adja,
Emlékeit jégbe fagyasztja.

A költő nem beszél, csak ír,
Egyszer nem lesz már, ki sír,
Nincs már kitől búcsúzzon,
Csak könyvei, miket lapozzon.

A költő nem beszél, csak ír,
Sírhalom felett csak sír -
Bánatában csak verseket ír,
Sír, a sírhalom is csak sír.