Válóczy Szilvia
Ajándék az esőben
Csak nézem, ahogy
pattog az eső tavam lapulevelein. S oly kitárulkozva ékes hófehér ruhájában az
a számtalan rózsa, melyet mintha tündérek varázsoltak volna a kékben játszó,
lassú vízhullámokra. Szürkére borult fellegemben az álmok most mind elém
szállnak. Beléjük markolhatok, tenyeremből fújhatom csillámló könnyedségüket.
Ezúttal még az sem zavar, hogy ruhám lassan átázik a kövér vízcseppek súlyai
alatt. Friss és annyira hideg, hogy mellkasom köré fonódott karjaim sem
védenek. Hagyom, hogy arcom vonalában patakok csobogjanak, s kissé hunyorgó
szemeimmel örvendezve állapítom meg, azok a virágcsodák, mind nekem nyíltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése