Jékely Zoltán
Tavasz-hívó
Ha szereted a tavaszi
füvet,
finom cipellőd
kerülgesse szépen;
ne taposs rá a
hegyről lejövet,
őrizzen meg bennünket
jóemlékben.
A kerítés tövében kis
virág
– neked adom; az idén
ez az első;
s az utolsót is neked
nyújtom át,
ha majd az ideje
annak is eljő.
Az erdőszéli fák
között kopog
s tavasz-hívót rikolt
a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s
levél ropog,
éhes tavaszi tűznek
jó takarmány.
Ott fenn a réteken
még szerteszét
a napnak ellenálló
hódarabkák,
mintha vetkőző szórta
volna szét
mindenféle
ruhadarabját.
Hallod, hogy kántál a
rigó!
A hegyekben most
bújnak ki a medvék,
s a park Flórája –
válla, mint a hó –
nyírfák között épp
emelinti leplét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése