Szomorúfűz
Téged keresve …
Szívemet szorítja a
fájdalom
Szememből könnyek gördülnek arcomon.
Szomjazom a szeretetre.
Szememből könnyek gördülnek arcomon.
Szomjazom a szeretetre.
Beleesek a mély,
zaklatott álmok birodalmába.
Lelkem bolyong a végtelen utakon, téged keresve.
Az idő messze szállt, a fények az estébe,
Lelkem bolyong a végtelen utakon, téged keresve.
Az idő messze szállt, a fények az estébe,
az éjszakába zuhantak és a mély csönd ölel.
Harmatcseppekké válunk a hajnallal,
Várva a fényre, az ég azúrkék bársonyára,
a madarak zengő dalaira.
A reggel reménnyel újra felállít,
és elindulunk egy új
napba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése