Jóni Barna - Bánatos

Jóni Barna

Bánatos

Nem anya szült engem, bokorban születtem,
tövisek karjában, rózsafa levélben,

harmatos hajnalon-piros pünkösd éjen.
Ki akkor születik, mindig szerencsétlen.

Kerülöm a várost, utak is elfutnak
kutyák megugatnak, ujjal mutogatnak...

Ott a szerencsétlen, szíve búbánatban,
elmerülve jár csak, térdig gyalázatban

Feketében holló, éjjelente gyászol,
gyászban vagyok én is messze a világtól

nyárba nyílik székfű, vért vöröslik rózsa
felejtenék, de nem tudok hosszú évek óta...

Ejh, te holló szánj meg, repülj rá vállamra
írhassam levelem fekete szárnyadra

írnék jó anyámnak, és tenéked rózsám;
átkozott így lettem, mert nem hoztál jót rám!

Szerencsétlen vagyok, ver engem az isten
régóta nem vagy már, de látlak mindig itt benn.

Ott ahol nem néznek, siratlak magamban
átok ül szívemen, mert szeretni tudlak.

Piros pünkösd napján rózsafa ölében
elfelejtem szerelmedet lángnyilalló éjben...