Kováts Péter
/Skorpió/
Madártetem a porban
Madártetem a porban.
Döglött madár – mondod,
S hajlok rá, – úgy is gondolod.
S nem érted a különbséget,
ahogy halkan, szomorúan mondom:
barátom. Ez a madár halott.
Ha tenyeredbe veszed
apró törékeny testét,
nem látod-e, hogy még
holtában is mily szép?
Nem érzed át, mily csodák
történtek meg addig,
míg tojásából kikelve
repülni kezdett e tollpihe?
Hogy puszta létezése
szárnyalása, éneklése
mennyi örömöt lophatott
a földhözragadt szürke létbe.
S mennyire hiányzik majd,
hogy vele halt meg egy dallam,
mit Ő dalolt fenn a magasban,
s a szárnyaló szabadságból
meghalt vele egy kis darab,
melynek szépségét megmutatni
fenn a magasban Ő tudta csak.
Döglött madár – mondod,
Pedig, barátom, tévedsz!
e kis csoda, ez a madár,
Halott!
Döglött madár – mondod,
S hajlok rá, – úgy is gondolod.
S nem érted a különbséget,
ahogy halkan, szomorúan mondom:
barátom. Ez a madár halott.
Ha tenyeredbe veszed
apró törékeny testét,
nem látod-e, hogy még
holtában is mily szép?
Nem érzed át, mily csodák
történtek meg addig,
míg tojásából kikelve
repülni kezdett e tollpihe?
Hogy puszta létezése
szárnyalása, éneklése
mennyi örömöt lophatott
a földhözragadt szürke létbe.
S mennyire hiányzik majd,
hogy vele halt meg egy dallam,
mit Ő dalolt fenn a magasban,
s a szárnyaló szabadságból
meghalt vele egy kis darab,
melynek szépségét megmutatni
fenn a magasban Ő tudta csak.
Döglött madár – mondod,
Pedig, barátom, tévedsz!
e kis csoda, ez a madár,
Halott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése