Török Sophie
Milyen csodát
hihetnél
Szegény fa, hogy
utálod a földet
melynek sarába
süppedten állsz
s hogy utálod a
nedvet
mit süket gyökereid
isznak
és utálod a vak magot
melyből valaha
fakadtál!
Óh milyen csodában
kellene hinned
hogy meg ne utáld
magadat is
s a fölötted égő
könyörtelen napot!
Sokat tudsz te, őst
és örökséget -
tudod okát ereid
szinének
s tudod: az idegen
magban benne volt
ezernyi leveled
egyforma csipkéje.
Látod a szörnyű
láncot, amely befog
s hiába hajlongsz -
vonagló gyökereid
nehéz görönggyel
tartja a föld
s a nyilazó nap is
csak lefelé nyom.
Lánc... lánc... óh
milyen csodát hihetnél!
nem vagy kiszakadt
csillag!
csak meglazult hurok
a láncban
s már annak kell
örülnöd, hogy utolsó
szem vagy és
gyümölcstelen rázod
átkozott gallyaidat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése