.kaktusz
Az életből hiányzik ...
Tudod arra gondoltam,
az életből talán
az elégedettség
hiányzik legjobban,
nem a világgal való
megbékélés elsősorban,
hanem az embernek
az elégedettsége
önmagával,
pedig látszólag sokan
lehetnének azok,
mert tökéletesen jó
az, amit tesznek,
jóságukért magukat
akár szerethetnék,
elégedettek is
lehetnének magukkal,
de hogy mégse, talán
azért van,
mert a cselekedet
ugyan jó,
de hibás a
kiindulópont,
ha a cselekedetek, a
gondolatok
az agyból,
és nem a lélekből
indulnak,
elégedetté csak
percekké tehetnek,
legyen bármily
tökéletes is a vers,
de ha nincs benne ott
a lélek,
és bármily tökéletes
a cselekedet,
ha lélektelen,
csak a külvilág
számára ünnepelhető,
a hiányt érzi az
alkotó,
mikor lemegy a
függöny, elhal a taps,
a lélek ott marad
üresen, ünneptelen,
a máz oly tökéletes,
kívülről észre nem
veszi senki,
semmi látható
különbség nincs,
a világ ünnepelhet
joggal,
csak az ember nem
lehet elégedett magával,
ha a cselekedetet,
gondolatot
a felszínes, a siker
utáni vágy,
és nem a mélyen lévő
szeretet irányít,
a világnak mindegyre
megy,
de a lélek tőle
gazdag nem lehet.
2010. ápr. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése