Vihar Béla
Messze
Mint ama bibliai
halászok
Úgy ültünk mi
számkivetett társak és barátok
Az ég tengerének
partján,
Hol lemerve az
emlékezés hálóját,
Messzi hazánkra és
sorsunkra gondoltunk,
A csillagok pedig
mint aranyló gályák
Lassú ünnepélyességgel
úsztak el
Távoli örök útjaikra
A kéklô hullámok
fodrán.
Ekkor az én atyámra,
az Istenre
és kedvesemre
emlékeztem
S az árnyak sötét
keresztje alatt
Szemem megtelt a
szomoruak könnyével,
Majd mint az éjben
lobogó hajó,
Vagy mint fénylô
ôshalak a mélybôl
Jöttek az esti órák
rajzó csillagai,
És Kedvesem szerelmét
hozzák el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése