Müller Péter
Egy gyermek születésekor látjuk, hogy
egy hús-vér emberke kiharcolja magát az anyaölből, de hogy honnan jött, nem
tudjuk. Fogalmunk sincs. Ma már ezt nem is kérdezzük. Meggyőzött minket a
tudomány, hogy két öntudatlan sejt addig osztódott, míg egy ember lett belőlük.
Amikor pedig meghal, látjuk, hogy itt hagyja a szánalmasan elaggott testét - de
hogy hová ment, nem tudjuk. A mai ember úgy néz a halottra, mint egy autóra,
mely nem működik már; a nagypapa olyan, mint egy öreg Trabant: leállt, mert nem
lehet már hozzá alkatrészt kapni. Csodálkozol, hogy ilyen szemlélettel az
életünk értelmetlen, a lelkünk szorongó és a szívünk boldogtalan?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése