Zelk Zoltán - Esik! Esik!

Zelk Zoltán

Esik! Esik!

Hogy kopogtak! hogy dörömböztek!
tetőn, ablakon hogy zörögtek!
Mintha millió madár szállna,
úgy vetették maguk a tájra!
Esik! Esik! Ti szárnyas cseppek!
fiókái nagy fellegeknek! -
Hát felnevettem! S felnevettek:
kertek, mezők víg zajba kezdtek!

A szertebújó, tikkad tájak
összefutottak, eggyé váltak,
s miként a gyermek tekenőben,
úgy lubickolt már az esőben
az egy-mező, egy-kert, az ország! -
S míg új esőknek hírét hozták
új fellegek, én dalba fogtam,
és ablakomban így daloltam:

Édes tájunk, hát ifjúhodjál,
aszálytól vénen ne zokogjál!
Jég kardja nyakadra ne sújtson
s ha jő a Nap, virágot gyújtson:
virág pirosa, kékje égjen
füveid között, dombon, réten!
Búzád nyakig, fejbúbig érjen,
ki rajtad lép, már vígan lépjen!