Nagy Horváth Ilona
Na
Hogyan mondjam el.
(sehogy)
Távolság leszel.
Én üveggolyó.
Ennél fogva nem dőlök
hátra,
és ha meg sem
szólalok,
nem olvasható a
fejemre semmi.
Lehunyva sok szemem
bent tartom a vadak
zömét
és dunna alatt
altatom
a villamost.
Óriás leszel.
Én halkan zümmögök,
idebenn szendereg a
dobogás
és vele alszik el
valaki más,
pedig álmomban
csöngettem
picit.
Sípol a labda és pet
palackra lépett
az erdei kirándulás,
te meg tűzoltó se
vagy,
éjjelente báránykát
számolok:
juhokkal egyezkedő
juhász.
Meglehetősen
explicit.
Futhatnék még egy
kört,
hiszen a jó cukor is
alkuszik,
édesem…
De ébren katonás
anyuka,
dolgozni megy,
és a dolgokat nem
viszi oda,
nem hasad tovább,
vállaiban nyújtózva
ébred
a ropogás,
lábára lehajtja fejét
a lángoló rét,
a ház.
Távolság leszel.
Én üveggolyó.
Aludj el szépen,
Kisblamázs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése