Ihász-Kovács Éva - Behunyt szemmel

Ihász Kovács Éva

Behunyt szemmel 

Csak semmiség - mondom magamnak
és felsorolom aznapi dolgaimat,
mint a leckét,
mint a megsokasodott tananyagot,
És így forgok
az Idő mérhetetlen glóbuszán.
percek fordulatszámaival,
kiszakadva a térből,
tavaszt álmodva a barázdák
végtelen soraira.
s a fák kérge mögé újult szívdobogást.
S annyi fényt a kozmosz aranyából,
amennyit nap-voltod idesugároz.
Nap mint nap felizzok

- futó csillagként -
mert tested melegére gondolok,
s csak behunyt szemmel képzelem el a többit,
- határtalanúl - egyre