Debreczeni Zsolt
Elvittem a szíved
Elvittem a szíved,
álmaimban éjjel,
hozzád bújtam édesem, forró szenvedéllyel.
Megtaláltam arcod, rózsás-csodaszépet,
lelkünk húrján megpendül, a csodálatos végzet.
Lányalakban jön el, számomra az angyal,
aranysárga napfény, tört lelket vigasztal.
Megszólalt a harang, tisztelet-zúgása,
fénylő mennyországban, tisztaság jósága.
Kettőből lett egy, szeretet és öröm,
mellettem vagy drága, csillámló szép köröm.
Jöjj el rózsa árja, bóbitának magja,
virágot árasszál, a kihalt téli tájra!
hozzád bújtam édesem, forró szenvedéllyel.
Megtaláltam arcod, rózsás-csodaszépet,
lelkünk húrján megpendül, a csodálatos végzet.
Lányalakban jön el, számomra az angyal,
aranysárga napfény, tört lelket vigasztal.
Megszólalt a harang, tisztelet-zúgása,
fénylő mennyországban, tisztaság jósága.
Kettőből lett egy, szeretet és öröm,
mellettem vagy drága, csillámló szép köröm.
Jöjj el rózsa árja, bóbitának magja,
virágot árasszál, a kihalt téli tájra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése