Ficzura Ferenc - Ködéből feldereng

Ficzura Ferenc

Ködéből feldereng

Talán éveimmel csapong egy gyermek,
hullámzó lét zaján olykor halkan,
egy egész tenger zúgja mégis vissza,
szüntelenül zabolátlan harsan.

Látóhatár messzesége lebeg,
újratermő az éjjel vadkalásza,
ismét ellobbant vulkánok hamva
az elveszíthetetlent markolássza.

Nekem betűk maradtak a szavak,
gondolatszőttesem maszatos leple,
mi hozzá méltatlan szívben csapdos,
mindig talál a kavicsok közt egyre.

Titka bugyraiban gyakran érzem,
egész szíve a tenyerében lüktet,
nekem minden betű magnak marad,
és vele ő is olyan egyedül lett.