Kun Magdolna
Nyújtsd a kezed
Nyújtsd a kezed, ha
gyengül erőd,
és hited meginog,
mert én megtartalak, akkor is,
ha te már feladod.
S megtartalak akkor is,
ha a sors rád pergeti
sűrű hulló könnyeit, mely lelkedet sebzi.
Amíg kezed fogom, sose érezd azt,
hogy betegségben, fájdalomban
egyedül maradsz,
mert mindaddig, míg kezed fogom,
és szíved ölelem,
te mindentől védve leszel,
ezt megígérhetem
és hited meginog,
mert én megtartalak, akkor is,
ha te már feladod.
S megtartalak akkor is,
ha a sors rád pergeti
sűrű hulló könnyeit, mely lelkedet sebzi.
Amíg kezed fogom, sose érezd azt,
hogy betegségben, fájdalomban
egyedül maradsz,
mert mindaddig, míg kezed fogom,
és szíved ölelem,
te mindentől védve leszel,
ezt megígérhetem
*
Mindhalálig szeretlek
Mindhalálig
szeretlek,
mondjuk ezerszer és újra,
pedig szívünk mélyén tudjuk,
az ígéret csalóka,
mert honnan is tudhatnánk,
honnan is sejthetnénk
mit hoznak az évek,
s hányszor mond majd ellent
a sorsunk írta élet.
Mégis hisszük azt,
mi másabbak vagyunk,
mert ha a kitűzött cél felé
együtt haladunk,
nem lehet oly mellékút,
mi eltérítene,
mindaddig míg kulcsra zárul
két ember tenyere.
mondjuk ezerszer és újra,
pedig szívünk mélyén tudjuk,
az ígéret csalóka,
mert honnan is tudhatnánk,
honnan is sejthetnénk
mit hoznak az évek,
s hányszor mond majd ellent
a sorsunk írta élet.
Mégis hisszük azt,
mi másabbak vagyunk,
mert ha a kitűzött cél felé
együtt haladunk,
nem lehet oly mellékút,
mi eltérítene,
mindaddig míg kulcsra zárul
két ember tenyere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése