Ódor György
Mosoly
Úgy álmodsz színes karikákat,
hogy közben velem vagy.
Képzeletben meg tudom élni
újra s újra, ahányszor akarom,
az imént együtt végzett műveletet.
Meg sem mozdulok, mégis,
mintha valóságos szervekkel működnénk.
Minden pillanat alkalmas rá,
hogy éppen jó legyek, avagy gonosz,
imádkozzak, netán káromoljak,
lássam magam őszes szakállát,
de a legizgalmasabb talán
lehunyt szemedbe visszavarázsolni
az élet fényes élvezetét. Nézlek.
Mintha hallanád, mit gondolok,
valahol távol mosolyog a szád.
Csak nem te is?
hogy közben velem vagy.
Képzeletben meg tudom élni
újra s újra, ahányszor akarom,
az imént együtt végzett műveletet.
Meg sem mozdulok, mégis,
mintha valóságos szervekkel működnénk.
Minden pillanat alkalmas rá,
hogy éppen jó legyek, avagy gonosz,
imádkozzak, netán káromoljak,
lássam magam őszes szakállát,
de a legizgalmasabb talán
lehunyt szemedbe visszavarázsolni
az élet fényes élvezetét. Nézlek.
Mintha hallanád, mit gondolok,
valahol távol mosolyog a szád.
Csak nem te is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése