Torma Zsuzsanna - Harmatpettyes hálóingét

Torma Zsuzsanna

Harmatpettyes hálóingét

Harmatpettyes hálóingét
Lágyan levette Hajnal,
Felkelő nap csókolgatta
Melengető sugarakkal.
Míg az égi fénynyalábok
Horizonttól elszakadtak,
Átadta a helyét Hajnal
A reggeli madárdalnak.
Nem is dal az, csak pittyegés,
Cinkeöröm a faágon,
Reménykednek, hogy majd lesz mit
Enni az ablakpárkányon.
Röppennek a hátsó kertbe,
S madáretetőhöz érve,
Nem találnak eleséget,
Hunyorognak fel a fénybe.
Legalább a nap melege
Enyhítse az éhségüket,
Cin-cin! – mondják, s elrepülnek
Másutt tölteni begyüket.
Holnap ismét visszatérnek,
Mindennapos vendégeink,
Hogyha telve az etető,
Cin-cin! – „dalolják” majd megint.
A cinkéknek, picinkéknek,
Hogyha már nincs cipellőjük,
Legalább a nagy hidegben
Legyen tele a bendőjük!