Nagy Csaba /Gyémánt/ - Holtan

Nagy Csaba /Gyémánt/

Holtan

Szendereg a kedv e bolondos,
Áprilisi nyár
Fény-hűtlen ölében,
Szendereg szemem,
Szomorún mert nem lát.
Nincs ég,
A kék födélen
Nem barangol csillag,
A kert sem ad már
Nyugalommal
Töltött árnyat fái alatt.
Szobám őríz,
Szíved-mélyi szobám.
Székemhez ragadva
Nem szúrja talpam
Erdei avarban bujkáló tövis,
Lábam nem visz
Emlék-koszorúkat
Fonogató úton,
Tollam fogom
Csak örömmel-telten.
Dobbanó szívemtől
Hullajt szavakat
Alkonyokba érő
Könny-papírom fölé.
/Neked/
Holtan írok neked,
Mert halott
Az élők közt, ki tiszta szívből szeret.