Komáromi János
sétál velem
sétál velem
tekinteted
mosolyomat elteheted
csillagok őrzik
lépteink
simítanak
szellő-dalok
tavasz-lelkünk együtt
csapong
semmibe vesznek
vétkeink
csillagok a földre
hullnak
évszázadok
halványulnak
őrizzük jövőnk
jelenét
spirál-időn
végigfutva
egymásra találunk
újra
mögöttünk marad
sok-sok év
lehelet üzen a térben
csendből született
békében
bőrön szellő az
érintés
érezz meg bárhol is
vagyok
legyek feloldó
sóhajod
téren átérő ölelés
keresem és megtalálom
rég álmodott
valóságom
utam lassan végéhez
ér
sétált velem
tekinteted
mosolyodat őrizgetem
léten túlra is
elkísér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése