Gligorics Teréz
Láttalak a
folyóparton...
Láttalak ülni a folyó
partján...
Mozdulatlan szemeid
fuldokoltak
gondolataid s a víz
zavaros mélyén...
Valahol messze délre
harangoztak,
fejed fölött gondok
kavarogtak,
mint megannyi
dögkeselyű,
éhesen csipkedve
meglévő napjaid,
s te észre sem vetted
őket
a sötétségből,
melynek
megkopott lelked örök
vándora...
Kiáltani szeretnék,
ne hagyd, vágj oda
a keserűségnek, a
sorsnak,
hisz te sokkal
erősebb vagy mint ők,
a holnapok még mindig
menthetők,
segítek...hagyd, hogy
segítsek!
Hagyd, hogy
segítsek...
Nem látod,
múltad szele jövőt
tékozol!
S érinteném deres
halántékod,
könnyes arccal is még
vágyva csókod,
De felnéztél, s jeges
tekintettel
toltad el a kezem...
Akkor törtem
ketté...s most már nem létezem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése