Ligeti Éva - Virágzó tavasz; - Tavasz fuvallata; - Tavaszillat

Ligeti Éva

Virágzó tavasz

Házunk előtt látod, cseresznye virágzik
ágairól már csak zöld levél hiányzik
rügykastélyában vár ébredő királylány
emlékében él még a csodás szivárvány.

*
Tavasz fuvallata

Márciusi szellő lenge fuvallata
simogat, táncoló virágok illata
körbe leng, magával ragad zümmögő határ
csivitelésével a cinegemadár.

Só-foltos utcán a tél levedlett bőre,
fodrozódó tócsa felfeszül a kőre,
szökellve lépem át a fénylő pocsolyát,
míg arcomra festi nap aranymosolyát.

Tudom, hogy ez még csak a tavasz kezdete,
halk sóhajom akár a föld lélegzete,
zsongás, rügyfakadás, jussából kanyarít
viruló kikelet, s lágyan elandalít.

*

Tavaszillat

Cseresznyevirág illata lengedez,

míg kikeletbe a tél belevész,

langymelegével szellő meglegyez,

rügyet bontó Nap fénye csenevész.

A szél fűz hajába túr,s furakodik,

fehérlő felhő égen bolondoz,

távoli vidék felé tolakodik,

hol tekintetem úgy elkalandoz.