Nosztromosz - Apró történetek XIX. Büntetés ...

Nosztromosz

Apró történetek: XIX. Büntetés…

Falak réseiből csordogáló feketeség…
Halkan osonó árnyak, apró csobbanások,
karistoló hangok… láncok sikolya…
Szabadulok-e valaha?
Nem, soha!
Lelked örökké a börtönöm foglya.
Élesre fent kések, vékony jeleket hasítanak belém,
kínban örvénylik az igazság…

nincs megváltás.
Ködös képzetek uralnak,

menekülni nem hagynak…
Üvöltenék, ha lenne még hangom,
de már csak véres seb a torkom.
Eressz gonosz!
Én lennék a rossz?
Hisz te voltál a Mészárosok Ura, a gyilkos
ki vérben fürdött, holtak testén pihent,
s kacagott minden kínon, minden sikolyon.
Méltó a büntetés mit rád mérek…
Átkozott!
Lehet én is az vagyok…
de egyszer te is megtudod,

mi vár rád az út végén.
Belenézhetsz az áldozatok szemébe,
láthatod elgyötört arcukat,
hallhatod rekedt sikolyukat.
Szólnak majd hozzád…
és átéled az Ő kínjukat.
Akkor látod majd arcod
szemük tükrében…
és Én ott leszek, végignézem
hogy olvadsz el haragjuk tüzében…

Mert mindenki megbűnhődik egyszer…