Harcos Katalin
Márciusi este
Beóvakodik kertünkbe
az este.
Langyos szellő
kócolja a fákat
és az elomló, néma
szürkületben
piheg ágaik közt a
madárhad.
Bokraim, fáim életre
kelnek,
bomlik a bársonyos
barka burka.
A világ szépsége
tűnik végtelennek...
mintha e csoda el
sose múlna.
Csillagnyáj közt
pöffeszkedik a Hold.
terelgeti aprócska
varmait.
Hiúbb pásztor tán még
sosem volt.
Nézd, mint fésüli kék
sugarait!
Hatalmas, borzas
hegykúpok fölött
a kuporgó fellegekre
nézek.
Lelkembe öröm, s béke
költözött,
tavaszi dallamok
zöngicsélnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése