Reviczky Gyula - Az életből

Reviczky Gyula
Az életből

A gólyák új honukba szállnak.
A nap ragyog, de már nem ég,
Az anya sírva gyászruhában
Virasztja meghalt gyermekét.

Lombatlan ágakon keresztül
Süvít a nedves őszi szél,
Az anya felzokog bujában:
-Kis angyalom, hová levél?

Itt hagytál, mint levél az ágat,
Erdőt a vándormadarak,
Elvitted mosolyod sugarát
És szívem árva, bús maradt.

Sohajtok érted s úgy siratlak,
Hogy a szivem majd megreped,
Ezentúl én már mint az ősz, csak
Szomoru, gyászos nő leszek!-

Nyilt ablakon tavaszi napfény
Beküldi víg üdvözletét,
Az anya boldogan beczézi
Vén gólyahozta kisdedét.

A bölcsőnél térdére hull le,
Könyezve súgja:- Emberek,
A boldogság, a szív reménye:
Megújul, mint a kikelet!