Füst Milán
Madrigál
Mit ér, mit ér,
végezned tisztán?
Az életedet
elmulasztád Trisztán.
Szerelmed már nem
kell neki,
Ő világát már mással
éldeli.
S mit ér, mit ér az
égnek tornyait
Meghóditanod, –
mérned e föld minden dolgait?
Szerelmed már nem
kell neki
S a lelked vigaszát
majd hol leli?
Ha megöregszel azzal,
hogy ő nem ölelt,
A sírban lesz-e
nyugtod odalent?
Szerelmed már nem
kell neki…
E város minden kölke
régen ismeri
Botod, monoklid s
fehér keztyűd
És tudja már, hogy
öreguras vagy és elnyűtt, –
Szerelmed már nem
kell neki,
Ha verset írsz, nem
kedveli,
Kedvét már abban nem
leli…
Mondd, hol jajongjak
hát mégegyszer érted,
A szegény lelked
üdvössége végett?…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése