Csoóri Sándor
Nézd, Uram, õ az,
akit szeretek
Milyen jó volt
küzdeni érted,
dühvel, haraggal, szánalommal.
Betegen is menni a hegyre,
Isten elé a képmásoddal:
Nézd, Uram, õ az, akit szeretek,
csupa fekete láng, ha mellém
fekszik. Ruhái kint a dombtetőn
lengenek, lobognak minden estén.
Vele jártam be fél világodat,
s ha elfáradtunk, csak nevettünk.
Azért indultam el, hogy õ is hazaérjen,
s ragyoghasson a kósza Nap felettünk.
Nem kérdeztem soha, hogy visszaút van-e?
Az volt a jövőnk, mit tegnap megszerettünk.
dühvel, haraggal, szánalommal.
Betegen is menni a hegyre,
Isten elé a képmásoddal:
Nézd, Uram, õ az, akit szeretek,
csupa fekete láng, ha mellém
fekszik. Ruhái kint a dombtetőn
lengenek, lobognak minden estén.
Vele jártam be fél világodat,
s ha elfáradtunk, csak nevettünk.
Azért indultam el, hogy õ is hazaérjen,
s ragyoghasson a kósza Nap felettünk.
Nem kérdeztem soha, hogy visszaút van-e?
Az volt a jövőnk, mit tegnap megszerettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése