Baráth Sándor
Esélytelenül
Ereimnek lüktetésében
élsz,
Néha hintek bugyuta szavakat.
Foszlányokra szaggat az akarat,
Néha azt hiszem, hogy te nem remélsz.
Füstmentes kocsmában ér az este,
Iszom sörömet és kint dohányzom,
Gondolataim e semmi nyárról,
Takar éjnek bársonypuha teste.
Csepp lélegzet a friss éjszakából,
Nézem, mint a krimó falán mállol,
És elviszed szép emlékeimet.
Nem hiszed el, hogy van, aki szeret,
Odaadná érted a mindenét,
Az esély virága téged nem ért.
Néha hintek bugyuta szavakat.
Foszlányokra szaggat az akarat,
Néha azt hiszem, hogy te nem remélsz.
Füstmentes kocsmában ér az este,
Iszom sörömet és kint dohányzom,
Gondolataim e semmi nyárról,
Takar éjnek bársonypuha teste.
Csepp lélegzet a friss éjszakából,
Nézem, mint a krimó falán mállol,
És elviszed szép emlékeimet.
Nem hiszed el, hogy van, aki szeret,
Odaadná érted a mindenét,
Az esély virága téged nem ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése