Kamarás Klára
Utolsó felvonás.
Nevess, nevessünk,
mintha ez a játék
ezer évig tarthatna ,
pedig tudjuk,
már minden újabb nap
ajándék.
Ne gondolj rá, de
eljön majd a napjuk
a könnyeknek, a hörgő
kábulatnak,
és nem tudunk örülni
jó falatnak,
és összeszűkül
torkunk, és az égre
sem tudunk nézni,
mert mindennek vége.
Most csak nevess,
mintha nem lenne vége,
s tervezhetnénk még tíz,
húsz, sok-sok évre.
Töltsd fel a hűtőt, a
hús akciós!
Mind elfogyasztod?
Nem vagy földi jós!
Azért csak halmozd,
gyűjts akár a pók
a hálóban a kábult
legyeket,
miket szűkös időben
megehet!
Csak gyűjtsd a
milliónyi ötletet,
mit nem írtál le, de
még majd lehet...
Nevess, nevessünk
és titkoljuk el,
hogy nem hiszek már
és te sem hiszel.
Az asztal körül ülve
álmodunk,
jövőre együtt, újra
itt fogunk
találkozni, s ne
mondd ki te, (se más),
hogy nem segít már
semmi öncsalás:
Ez az utolsó
felvonás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése