Németi Csaba - Március 21 hajnalán

Németi Csaba

Március 21 hajnalán

Forró teám fűti
hideg szobám.
Paplanomra, álmodott
boldogságom bámul rám.
Kopogtat,
a megkövűlt valóság.
A tükörből megkövesedett
ősbölény néz rám.
Anyatejért imádkozok!
S egy pillanatra boldog
vagyok.
S a következőben reszketek
A tükörben, félelemtől torzult,
szent arc remeg.
Vidám angyalként játszik
velem.
Játék volt a betű, a szó
s a vers véletlen.
Igaz a cetlire írt üzenet.
Szavai tisztán csöppentek
énembe.
A testével hazudott!
Arcával, szemével,mosolyával,
mikor érintett ujjával.
Leheletfinoman változott,
az olvasott, s kimondott szóra.
Bennem égett egy órán át!
Az angyali boszorkány.
Felém dobott egy borítékot
megalázott, otthagyott.
Mégis hozzá menekülők.
Mert ő az Istenanyám
mert ő az üresség
mi létemnek kell, hogy éljen.