.kaktusz
Az elhalasztott
pótolhatatlan …
Tudod arra gondoltam,
az ember a jó dolgon,
a szépen, ami sok
időt érdemelne,
keresztül szalad
gyorsan,
fut el észrevétlen,
egy kedves mosoly
mellett,
az ilyen virágra
nincs ideje,
a mosoly, a kisvirág
számára haszontalan,
pedig az elhalasztott,
az már bepótolhatatlan,
pedig az elhalasztott,
az már bepótolhatatlan,
helyette ott a sok
baj
a megoldásra váró
probléma,
hat nap is kevés
hozzá,
de ami az életet
széppé tehetné,
arra csak a hetedik
nap való,
többin a problémákat
boncolja,
akkor is, ha nincs is
megoldás,
hatalmas az a szikla,
felemelni nem tudja,
rá mégis több időt
áldoz
élete rövid hetéből,
mint a boldogságos
mosolyra,
a szeretnivaló
kisvirágra,
ami mosolyt is
fakaszthatna,
ha nem takarná el a
szikla,
az ember pontosan
tudja,
az ő ereje megemelni
kevés,
a probléma, megmarad
problémának,
mégis azzal tölti az
életét,
hogy felemelni
próbálja,
ahelyett, hogy
félretenné
egy alkalmasabb
időre,
talán az idő lehet a
doktora,
a sziklát, ami ma
mozdíthatatlan,
a múló idő
szétporlaszthatja,
sok a
szeretetlenségre fordított
elpocsékolt idő,
és csak egy nap marad
a szeretetre,
pedig vele
az egész élete ünnep lehetne.
az egész élete ünnep lehetne.
2009.júl.31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése