Jékely Zoltán
Tavasz van, gyermekek
Tavasz van,
gyermekek! A hegyi szélben
érzitek-é ezeréves
szagát?
– Őrült leány,
virággal az ölében,
vén koldusoknak is
vad csókot ád.
Légy boldog, régi
holt, dédunokád
egy könnyes csókból
most fogamzik éppen!
Légy boldog,
csontmagány, szép hóvirág
nyílik ki koponyád
szemüregében.
S, boldog fiúk,
hófoltos erdőszélre
rohanjatok ki, mint
az ördögök,
pirult orcátok
nyomjátok a szélbe!
Mind édesebbek e tavasz-körök,
melyek reánkgyűrűznek
évről-évre,
az ős nyárból, mely
valahol örök!
*
Velencei április
Sütkérezem a
feltámadt napon,
álmatagon,
s Velence köveit
simogatom,
rajzolgatom.
Fekete, néma
hangszerek,
suhannak lent a
gondolák,
évezredek
mélyéről ittmaradt
csodák.
Rózsálló, sávos
fellegek
a város átlátszó
egén:
a menny lebeg
felettetek,
a mennyet látom
lentről én!
Húsból, vérből szép
ékszerek,
isteni lányok,
asszonyok:
valami bennem értetek
a sírban is zokogni
fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése