Novák László - Békét lelni

Novák László

Békét lelni

Éj sötét hallgasd meg szavam,
megáradt folyam vidd messzire üzenetem.
S te orkánként süvítő szél,
repítsd hangom távolba, hol
felhígult lelkem zárná sorait.

Hol egy csepp békét lelhetnék,
bábaként rejtőzve el e világtól,
s majd pillangóként szállnék tova,
s ezer szín virágok nektárja oltaná szomjam.

Hol egy csepp békét lelhetnék,
suhogó fűzfa lombja alatt,
lágy szellő mardosná testem,
átölelő karodba bújva, álmodnék gondtalan.

Mint kiszáradt faág reccsen a tűzben,
porlad hamuvá, izzó parázs képiben,
morzsolódik szét éltem,s fújja szél szét
ha nincs ott a féltés szemed fényiben.

Nem húzna az élet mocsara,
súlytalan emelkednék a felhők fölé,
fel csak fel a magasba,mint
szárnyaló lelkem kötetlen madara.

Húsos árnyék merít gazdagon,
s lebegve terül a félhomály,
de lassan megszakad a sötét,
telítődik a simogató fény,
hozzám bújó hangod nyomán.