Balogh Bea
Lélekmadár
Rubin diadémmal
hajában ébredt a hajnal,
Szaténfényű köntösét magára gombolta,
Magnóliák rejtekéből nyújtózva jött elő,
Szerelem-lugas alól lábujjhegyen osonva.
Bódító orchidea illat csapja meg orrom,
Liánok smaragd karjai kapaszkodnak messze,
Pillanatuk a végtelen csipkéjébe fonom,
Felcsendül parányi lélekmadaram éneke.
Nosztalgikus fénysugár játszik csillám tollain,
Az örök élet nedvét érzések-kelyhéből szívja,
Selyemszárnyú lényét minden nap babusgatom,
Zúgó vízesések legendát mesélnek róla.
Szaténfényű köntösét magára gombolta,
Magnóliák rejtekéből nyújtózva jött elő,
Szerelem-lugas alól lábujjhegyen osonva.
Bódító orchidea illat csapja meg orrom,
Liánok smaragd karjai kapaszkodnak messze,
Pillanatuk a végtelen csipkéjébe fonom,
Felcsendül parányi lélekmadaram éneke.
Nosztalgikus fénysugár játszik csillám tollain,
Az örök élet nedvét érzések-kelyhéből szívja,
Selyemszárnyú lényét minden nap babusgatom,
Zúgó vízesések legendát mesélnek róla.
*
A napsugár
Mennyből érkező,
tünékeny, színarany szikra,
mely a bimbózó rügyet virággá fakasztja.
Arany fonálként tör magának a szférák közt utat,
csillámló lényével szépség után kutat.
Felhők mögül cinkosan ki-ki kukucskál,
a természet csodáiban pajtásra talál.
Zivatar eljöttekor, mikor a szomjas föld ázik,
bájosat kacag, s az esőcseppekben szivárvánnyá válik.
mely a bimbózó rügyet virággá fakasztja.
Arany fonálként tör magának a szférák közt utat,
csillámló lényével szépség után kutat.
Felhők mögül cinkosan ki-ki kukucskál,
a természet csodáiban pajtásra talál.
Zivatar eljöttekor, mikor a szomjas föld ázik,
bájosat kacag, s az esőcseppekben szivárvánnyá válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése