Váci Mihály
Mit elrontottam
Már nem segít az
utazás sem.
Mindenütt Te jössz velem szembe.
Jajonghatok körül a Földön:
– mindenütt Te fúródsz szívembe.
Mindenütt Te jössz velem szembe.
Jajonghatok körül a Földön:
– mindenütt Te fúródsz szívembe.
Belém ivódtál; édes
sírás!
Eső ivódik így a földbe.
Ha mag fogan bennem: – Te táplálsz.
S ha gondolat: – Te vagy a zöldje.
Eső ivódik így a földbe.
Ha mag fogan bennem: – Te táplálsz.
S ha gondolat: – Te vagy a zöldje.
Ahogy sors íródik
tenyérre,
arcomra Te úgy rajzolódtál:
járok fényeddel világítva
a Föld körül; ahogy a Hold jár.
arcomra Te úgy rajzolódtál:
járok fényeddel világítva
a Föld körül; ahogy a Hold jár.
Nem szerelem ez már,
könyörgés:
engedd, hogy magam visszaadjam,
hisz mindazt, mi lehettem volna,
bár elrontottam; Tőled kaptam.
engedd, hogy magam visszaadjam,
hisz mindazt, mi lehettem volna,
bár elrontottam; Tőled kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése