Szilágyi Domokos
Este tavasszal
Az égszínkékbe már
korom vegyült,
s a várost köpenyével
lassan betakarta az álom,
és apró fények
gyúltak mindenütt,
mikor megálltam fönn
a Fellegváron.
Odalenn autó
ballagott
-- két fényes sáv
mutatta, merre kígyózik az út.
Lábam alatt a pázsit
álmosan
sóhajtott halkat,
ibolyaillatút.
Aludt a város, s
közben hortyogott
a Szamos -- lassan
folyó fekete tinta,
mely itt-ott eltűnt a
szemem elől:
a hidak itatósa
egy-egy csöppjét felitta.
A fű között két mezei
tücsök
cserélte
tapasztalatait hegedűszavakkal --
és előreküldte a
város fölé
lágy leheletét a ……
hajnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése