Millei Lajos - Tavaszzsongás idején

Millei Lajos

Tavaszzsongás idején

Ma tavaszízű vágy öltött fényruhát,
kacéran kacsingat, s hinti aranyát,
hozzám bújva szendén, mint egy jóbarát,
mosolyra fakasztja gyöngyszín fogsorát.

Március széldala libben a fákon,
kottája rügy gyanánt pózol az ágon,
éledő, új varázs teremtő szárnyon
keringőt jár a kikericsvirágon.

Sárga hajú fűszál harmatba bújva,
zöld-selymű tutyit húz lábára újra,
dolgozó méhecskék zümmögve, búgva
nektárt kutatnak sziromra borulva.

Barna bokorkarok fényben pompázva
hajlékonyan ringnak madártrillákra,
melegvérű szellő kering a nyitányra,
nem is gondol már rideg, téli gyászra.

Didergő világ, vesd le fagyos lepled,
zsongó tavaszsóhaj lehelje tested,
rövidujjú remény dajkálja ested,
ha a kivirágzást vásznadra fested.