Kun Magdolna - Vigyázd édesanyád; - Soha ne mondd

Kun Magdolna

Vigyázd édesanyád

Vigyáz édesanyád, mert általa van az,
hogy az élet szépségén elámuldozhatsz,
és örömöt lelhetsz a virágokban, fákban,
tavasz-ébredésben, őszi elmúlásban.

Vigyázd édesanyád, mert te vagy lelke mása,
s mert neked fáj majd minden sűrű könnyhullása,
amit kíméletlen sorsa néki kiszabott,
s amit jól elrejtett fájdalma reá aggatott.

Vigyázd édesanyád, mert karja biztonsága
ad majd neked újult erőt a megpróbáltatásba.
Hisz amikor szívünknek nagy a fájdalma,
csak az anyai kéz az, mely enyhíthet rajta

Vigyázd édesanyád, mert egyszer egy napon
súlyos kereszt feszül gyönge válladon,
a hiány keresztje, mely addig mar és éget,
míg utat nem nyitsz édesanyád ölelő kezének.

Vigyázd édesanyád akkor is, ha majd
sírján minden virág holt levelet hajt,
mert ő ott a síron túl sem feledi azt el,
hogy kitől dobbant szívében az életadó jel

*

Soha ne mondd

https://www.youtube.com/watch?v=4FuiB-TD970

Soha ne mondd, hogy neked nincs édesanyád,
akkor sem ha átlépte már a csillagok nyomát,
mert az a tény, hogy számodra láthatatlan lett,
nem győzhet meg arról, hogy nem lehet veled.

Hisz az édesanyák szeretetét nem állítják meg
a sötét égen őrt strázsáló csillagseregek,
sem azok az akadályok, melyek meggátolhatnák,
hogy ne simíthassák meg gyermekük haját.

Az anyák halhatatlanok, emlékekben élnek,
csak gondolni kell rájuk, s máris melléd lépnek,
hisz hűséges, szép lelkük el nem hagyja azokat,
kik egykor sírjaikra hintették a rózsaszirmokat.