Nosztromosz - Egy újabb nap ...

Nosztromosz

Egy újabb nap…

II.
… az élet küzdőterén.

Ma is felébredtem, készülődtem az útra,
és lassan elindultam volna,
de véletlenül, belenéztem a tükörbe…
… és az ott megjelenő arc, rám nevetett,
a barna szemben szivárvány fénylett
és a haja külön élettel hullámzott körötte.
Lángolt mögötte a horizont,
a kezében egy csillag dalolt.
Nevetett kócos fürtjeimen,
és lassan kinyúlt értem.
Hátraléptem izzó kezétől, féltem,
hogy mitől, magam sem tudom.
Pedig csak a csillagot adta nekem,
minek melegsége beborított,
feltüzelte vérem, és táncra perdített.
Könnyű szívvel pörögtem, míg végül
boldog mosollyal arcomon megálltam,
és megpihentem… a csillag már bennem volt,
a szememben lángolt, és új erőt adott.
A tükörben az én arcom nézett vissza rám,
a kócos én… ha mosolyogtam, ő is rám,
szemünkben pedig ott ragyogott a fény.

Kuncogva indultam munkába… kettecskén.
Egy újabb nap reggelén…