Válóczy Szilvia
Napfény eső után
Megcsókolt. Érintése
olyan volt, mint a nap. Tűzforró. Minden porcikámban éreztem jelenlétét. Barna
szemében ott volt az egész élete, az, amit értem élt. Tekintete szinte talpig
vetkőztetett. Mosolyogtam. Ujjai bőrömhöz értek. Nyakam ívében simította végig
sötét tincseimet. Lehunyt szemeim áthatóbbá varázsolták közelségét. Akartam,
hogy önmagává tegyen, s éreztem, ahogy ő is kíván. Nagyon... Hagytam, hogy
elsodorjon a pillanat. Szerelemmel tekintettem rá. Úgy, ahogyan még sohasem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése