Bodó Csiba Gizella
Ítélet
Előtte álltam, Ő
kezeit mosta.
Az Ítélet elhangzott
– szólt –
„nem Ő hozta!”
Érkezésem bal
oldalról
meg nem bocsátotta!
A port ráztam
lábamról,
tüske maradt bennem,
a palást reám borult
fagyott leheletben.
Márvány kövön
feküdtem
Némán kiterítve
testemet mirhával
senki nem kereste.
A kő sem gördült le
könnyedén –
szívemről,
őrök sem futottak el
a
félelemtől,
hisz hibáztam
ezernyit
földi utam járván,
Kosnak születtem,
de nem voltam a
Bárány,
Elítélt egy levéllel.
- Isten így akarja –
Rajtam fájdalom
palástja,
A korona meg rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése