Siktár János - Zord a tél, de ...; - Azt becsüld ...

Siktár János

Zord a tél, de …

Telünk biz' zord, vele csak baj van s a kár,
az erdő mező most elhagyott kopár
hol a nyáron kedves dal visszhangja szállt.
Bár láthatnám, hogy önfeledten labdáz'
sok gyerek, és madár is dalolna már.
Úgy átaludnám én az egész telet!
Csak morgok rá reggel ha felébredek.
Mert kemény még és ideje rengeteg,
de tudom iszkol ha május közeleg,
s hol most jég s hó van ott virágot szedek.

*

Azt becsüld...

Azt becsüld, akit egy éltet, az erény
kinél otthonra talál bárki szegény.
Kinek mindegyik tette áldást terem
Embernek én csak az ilyet szeretem
Barátomnak is csak őket nevezem.

Senki örökösre hagyni nem lehet
Hidd el áldásos, erényes életet.
Az örökségünk úgysem más mint bilincs
Amit örökségül kaptunk, az a kincs
Akár a füst elszállhat, holnapra nincs.