Lám Etelka
Tavaszi zsongás
Omladozó falak
árnyékában álltam
Meghúzódva, fázósan.
Csontjaimba éreztem a csípős szelet,
mely jégheggyé dermesztette a tegnapot.
És ma reggel, ó egek! Megjött a Tavasz!
Csalogány csengő hangja csilingelt.
Amikor a bársonyos szellő árvalányhajat lengetett,
s a napsugár aranyfénnyel koronát alkotott
A rügyező cseresznyefákról lehulló
harmatcseppek utat törtek a szomjazó föld felé.
Csendben, osontam ki a harmatos fűben,
pompás színes virágok felém fordulva,
s köszöntve a kezemhez simultak.
Ámulva boldogan szemléltem, amint az
újra ébredező Tavasz, láthatatlan Tünemény
felnyitotta ibolyakék szemét.
S a törékeny alakja könnyű szellőként lebegett.
Szótlan, piros ajka pipacsokkal teli mezőn virított.
Meghúzódva, fázósan.
Csontjaimba éreztem a csípős szelet,
mely jégheggyé dermesztette a tegnapot.
És ma reggel, ó egek! Megjött a Tavasz!
Csalogány csengő hangja csilingelt.
Amikor a bársonyos szellő árvalányhajat lengetett,
s a napsugár aranyfénnyel koronát alkotott
A rügyező cseresznyefákról lehulló
harmatcseppek utat törtek a szomjazó föld felé.
Csendben, osontam ki a harmatos fűben,
pompás színes virágok felém fordulva,
s köszöntve a kezemhez simultak.
Ámulva boldogan szemléltem, amint az
újra ébredező Tavasz, láthatatlan Tünemény
felnyitotta ibolyakék szemét.
S a törékeny alakja könnyű szellőként lebegett.
Szótlan, piros ajka pipacsokkal teli mezőn virított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése