Koszpek Ferenc - Fényben úszva

Koszpek Ferenc

Fényben úszva

SZerető szívemet adom, Tiéd,
Elvenni ne szégyeld, ha jó! Miért
Rejtenéd előlem vágyaidat?
Elképzelt életed álma miatt?

Térdemet meghajtva rogyok Eléd,
Lelkemet kitárva, hogy most elérd:
E gyűrű lesz Napunk, amint ragyog,
Kövei lesznek majd a csillagok...

Bármerre kémlelek,
Égre írt fényjelek,
Kívánság-tengerek...
Elveszek... Elveszek!

Semmi nincs, mi érték.
Sehol. Mind kimérték.
Él még a Szeretet:
Gyerekek... Gyerekek!