Szomorúfűz - A remény lángjai

Szomorúfűz

A remény lángjai

 www.youtube.com/watch?v=D3P2rKfOELc

fehér dércsipkések a fák

fagyos a föld, a hajnal didereg

szürke a horizont felettünk

a lélek is szürkeségben lebeg

a tél emlékei még kísérnek

halottak még a kertek

szemünkben a

remény lángjai gyúlnak

újuló dallamok szárnyalnak

a végtelen rónán át vándorolnak

a természet új dalra fakad

F. Zoltán /ILLC/ - Kialvatlan álmok

F. Zoltán /ILLC/

Kialvatlan álmok

 Egy késő éjjeli ébredés zuhant még rám,
Vagy csak egy túlságosan is kora hajnali,
Az eszem nem is tudom megint éppen hol jár,
De nem tudok csendben újra elszundítani,

Zaklatottnak érzek mindent, feldúlt a világ,
Valami mélyen bennem szüntelenül motoszkál,
Lehunyt szemem sötétség helyett téged talál,
Nem álom ez a szeretet, de nem is valóság,

Hiszen ha felnézek az égre csillagokat látok,
Én mégsem a messzeségbe csak utánad vágyok,
De magamba nézve már semmit sem találok,
Csak a nyomasztó ürességből fakadó hiányod,

És te nem vagy itt velem, még sohasem voltál,
Az ágyamban egyedül a hűvös csenddel fekszem,
A puszta hűlt helyed is illúzió, minden éjszakán,
Csupán az irántad táplált vágy mellyel szívem mérgezem,

De még mindig dobog, most is érted kalapál,
Bocsásd meg kérlek ezt az esendőséget,
Az eszem néha nem is tudom épp merre jár,
De ott minden alkalommal megtalál téged,

Álmok helyett én az örök ébrenlétben élek,
Aludni úgysem tudnék, hiányodra nincsen szó,
De ha mondhatnék is bármit, azzal mit sem érek,
Az érzelmeink tengere szavakkal nem hajózható...

Kora hajnal van már vagy késő éjjel tán,
Ha aludhatnék most legalább egy szemhunyásnyit,
Még el sem jött az időm de vége is van már,
Mégsem tudtam szelíden halkan álomba zuhanni.

Kun Magdolna - Én nem tudom

Kun Magdolna

Én nem tudom

Én nem tudom, mi űz hozzád folyton,
mi ez a fellengzős, bolond őrület,
mely tűzön és vízen át nyomodat kísérti,
s minden lépteden árnyékként követ.

Én nem tudom mi ez a bódult szenvedély,
mely ölelésedért világokat renget,
és virágzóvá sarjaszt minden olyan földet,
amit még sohasem ért égi aranypermet. 

Én nem tudom, mi ez az örömteli érzés,
ami lelkem falán nyitott életkapukat,
azért, hogy a legnagyobb csalódások közt is
meglelhessem nálad boldogságomat 

Tán sosem tudom meg, miért van ez így,
s miért nincs válasz, a mondd miértekre,
de ami igazából fontos, amit érteni is kell,
azt úgyis hallatja szívünk beszéde.

Kosjegyében - Tavaszváró

Kosjegyében

Tavaszváró

Kikeleti tavasz helyett
havat hord a téli szél,
szívemben őrzött gondolat
hozzád lágyan útra kél.
Búsan feléd száll sóhajom,
ha nem lehetek melletted,
szívem felett féltve őrzöm,-
a régen kapott képedet.

Múljon a tél, legyen tavasz!
Új napsütéses kikelet,
boldogságban s-vidámságban
melengesse szívünket.
Virágozzon sok szép virág
előttünk és mögöttünk,
virágillat – virágszirom
szálljon mindig köröttünk.

A tavasz első virágjai
hóvirág és tőzike,
virágozzék egymás után
a szép fürtös gyöngyike.
Kiskertünkben nyíljanak
sok, jácintok és nárciszok,
árvácskák meg kis ibolyák
szép tulipán virágok.

Pné Juhász Mária - Egyedül

Pné Juhász Mária

Egyedül 

Fénytelen évek társas
magánya,
ezüstre festette szőke
hajad.
Szélesre tárt karod,
szürke
mindennapok elárvult
csendjét
ölelte bús éjszakákon.
Szíved
tövisek közt kereste
a rózsát,
a virág nem, de a bánat
visszaölelt.
Eltékozolt évek homályos
tükörből
üzentek. Vedd észre!
Már,
nincs kiért és miért!
Lépj!
Az égen most születtek
új csillagok,
s egyikük fénye arra vár,
hogy hajad
újra szőkén ragyogjon,
tört
lelked kicsordult könnye szívedben
nyugodjon!

Szalay László - Rejtve

Szalay László

Rejtve

Rejtve
Ölel a csend.
Irigy birtoklásom
Ökölbe szorított
Magányom.  
Értetlen szél kavar  
Örvény-fagy világot.
Némafilm pereg  
Odakinn, idebenn.
Kamaszkori
Olcsó boromból
 Emlékeket halászok,  
Elmúlásra várok.  
Nem-létező
Országút szélén állok

.kaktusz - A sérülés

.kaktusz

A sérülés 

https://www.youtube.com/watch?v=s4mnO5XkEPQ

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember elsiet sok mindent,

megbocsát szavakban,

mielőtt tenné azt a szívében,

mint ki eszi a gyümölcsöt éretlen,

ha várna vele, míg beérne,

egészségére is válhatna,

várni vele akkor is érdemes,

ha rothadásra is van ítélve,

de, mert türelmetlen,

csak árt vele magának,

türelmetlenségében

sok mindent megsürget,

előbb mondja ki, hogy szeretlek,

mint ahogy a szent szó

valójában kimondható,

mintha a félig készre mondaná,

hogy ez már az egész,

előbb mondja, hogy megbocsátott,

mint ahogy a szálka

nyom nélkül fölszívódna,

az erőltetett,

csupán a fejben született megbocsátás,

a lovagias kéznyújtás

a szálkát el nem tünteti,

az elnyomott,

a magába fojtott szálka

sok más nyavalyát okozva

begyullad,

azt a sebet már

az idő sem gyógyítja, ha a

szálkát a szervezet feldolgozza,

vagy egyszerűen kiveti magából,

a sérülés nyom nélkül gyógyulhatna,

de az ember türelmetlenségében

a gyógyulás elé megy,

nem várja meg,

míg a dolgok maguktól érnek be.

2010. 04. 24.

Aranyosi Ervin - A tavasz varázsa

Aranyosi Ervin

A tavasz varázsa

Itt a tavasz zengőn,
madárdal csicsergőn.
Trillázón, ékesen,
cicomás fényesen.

Zöld ruhába bújva
tavasz ébred újra,
hogy aki él lássa:
színpompás varázsa
reményt hoz és éltet,
szemre szórva szépet.

Szél úrfi kalandoz,
közel száll a Naphoz,
fütyüli nótáját,
keresi a párját.

Beles minden zugba,
tova szalad zúgva.
Felkap néhány felhőt,
csendesen pityergőt,
levét kicsavarja,
majd tovább zavarja.

S a Nap ragyog, fénylik,
sugarát igénylik,
óhajtják virágok,
újra nyíló álmok.

Új fűszálak nőnek,
varázsolva zöldet
szerte a határba,
szeretetre várva,
s gyógyítva a szívet,
lágyul a tekintet.

A tavasz varázsa,
ráömlik a tájra,
te se gondolj másra:
a fennmaradásra!

Körforgás az élet,
s látod, újra éled!
A tavasz varázsol,
s élni akarásról
szól a madár ének,
s megújul a lélek!

Kovács Daniela - Ha ...

Kovács Daniela

Ha...

https://www.youtube.com/watch?v=uJDoa-XuLek

Ha szeretnek, miért zokogok?
Miért nyomasztanak a köznapi gondok?
Miért úgy járok-kelek, mikor sötétül,
mint ki görnyedt háttal jön egy temetésről?
Hát nem érted? Valahányszor hanyatlik a Nap,
én minduntalan látok sírhalmokat,
és cipelem magammal a világ kínjait
s a lét másvilágra nyúló árnyékait.
S amikor fellobbannak kinn a lámpa-lángok,
képzelt utakon koldusokat látok,
szeretetre éhes, bánatos szemeket,
a semmit markoló embertenyereket.
Magányukat érzem. Átok ez vagy áldás,
hogy másnak vakság, ami nekem látás?
Akár az éj sötétlő gyászszíne,
Olyan a világ keserű szíve.
Látszat-életnek halottjait látom.

Mint holt levelek ringnak a lefagyott ágon,
Kényszerből élnek egy abban a házban,
De sok éve nem égnek egyforma lázban.
Árva gyermekeket. Iszonyú. Iszonyú,
Értelmetlen halál, gyilkos háború,
Angyalok danáját hallom mindörökkön,
Ringatják, a sok üres bölcsőt.
Majd hallom az éj homályán át
Egy meg nem született magzat sikolyát,
A világ négy sarkából dől, a vér,
Harc, szégyen, hála egy falat kenyérért.
Látod? Isten átka rajtam,
Csókold hát meg kíntól vérző ajkam,
Emelj fel, ölelj szorosan, szeress,
Talán így az átokból egyszer áldás lesz.
Légy Te az egyetlen, ki szelíden fogad,
Általad illanjon a kínzó gondolat,
Egyetlen légy, ki örömhöz emel,
ki helyettem sír, ha mégis sírnom kell.

László - Lélekrügy; - Tavaszváró ...

László

Lélekrügy

Tavasz dalolász.
Még csupaszok a lombok,
napfényben bíznak
mormolják a halk imát,
egy ág esőtáncot jár.

*

Tavaszváró …

Harmat szendereg
hervadt liliom szirmán
búsan tündököl.
...
Barázdált arccal,
hűs nyár’-záporért kiált
a szomjazó föld.
...
Nyugodt, tiszta éj...
hűs, epedő némaság
megül az ágon.

Mysty Kata - Hóleány

Mysty Kata
Hóleány

Fej-éked, hóleány...
Fa lombja,
fa lombja.

Hóleány, szép arcod...
Ragyogó,
ragyogó!

Szép arcod, alakod...
Jégvirág,
jégvirág.

Alakod fagyból font...
Hófödte,
hófödte..

Fagyból font jégvirág...
Koronád,
koronád.

Jégvirág, fényt szab rád...
Alakít,
alakít.

Fényt szab rád, s nyoszolyád...
Hófehér,
hófehér.

Nyoszolyád, s hópaplan...
Patyolat,
patyolat.

Hópaplan szivacsa...
Takargat ,
takargat...

Szivacs és jégmatrac ...
Rajta hálsz,
rajta hálsz!

Ficzura Ferenc - Tél-csepp

Ficzura Ferenc

Tél-csepp

Fehér lepel,
fagyos álom,
nem is feled,
olykor rám ront.
------------------------------

Időjárás

Számra hűlt harmat-
csókját, míg megérzem,
reszketeg hallgat
részem az egészben.
-----------------------------
Halmaz

Mondja a fűtő,
viszket a fültő,
jöhet a fürdő.
-----------------------------

Hív-ő

Hívó szavak,
bármit szabad,
légy te magad.
----------------------------

Fordulatos

Fordul a bob,
nagy hátast dob.
----------------------------

Önámítás helyett

Márai nem akárki,
vágyai nem akármi,
ha olvasnék többet tőle,
múlt fonódna jövendőbe.

Kondra Katalin - Úgy vágyom ...

Kondra Katalin

Úgy vágyom …

Úgy vágyom látni az első hóvirágot
Érezni arcomon a napnak melegét
Bőrig ázni langyos tavaszi esőben
Újra élni elmúlt boldogság emlékét

Úgy vágyom pihenni virágos rét ölén
Inni a zöldmezők tavaszillatából
Pillangókat kergetve gyermekként
Örökre kilépni ebből a világból

Úgy vágyom feledni a múlt árnyékait
Újra éledve, miként a természet
Lerázni magamról télnek foszlányait
Hogy eltüntesse végleg az enyészet

Úgy vágyom, a térben szabadon lebegjek
Kényszer bilincse reám ne vetődjön
Míg szívemben az álmok kergetőznek
Hagyom, hogy a szerelem legyőzzön.

Novák László - Még keresem ...

Novák László

Még keresem …

https://www.youtube.com/watch?v=LCEfdsYVkmk

Keresem, kutatom szavaim.
Szárnyaló gondolataimnak
adjanak utat,
hogy öltsék sorokba révetegen,
elmélázó szemem árnyas ködén túl,
mondatokba öntött részleteit,
s, hogy adjon helyet,
pillanatnyi elmeháborodott zavaromnak.
Létező probléma okán,

keresem válaszaim,
de hallgatóságom elmarad minduntalan.
A csend megérint, ahogy szétterül,
beterít mindent a végtelen,
átvághatatlan köddé sűrűsödő fátyola,
lényegtelent tesz lényegessé gondtalan.
Arcok körülöttem begubódzó,
gondokat tükröző,bábuk arcai,
kiket megvisel a nap mint nap,
a remegőt késztető valóság árnya,
s száll mint sas a légben,
újra és újra csak, lecsap.
Tenyészteni nem kell, tenyészik az maga,
elharapódzó pestisként,
ragad áldozatot s segít falatozni múlót.
Révetegen fogom saját kezem,
kapaszkodok önmagamba, s várom
valaki segítsen s megtaláljon.

Molnár Szilvia - Téli esthang; - Téli szenvedély

Molnár Szilvia

Téli esthang

A lemenő nap pírja

zizeg a mában -

pirosra festett

fák hegye

írja a dallamot.

*

Téli szenvedély

nedves falú
árnyékok közt
tévelygő parázs
lucskos ágyékokba
harap a vágy

Kassák Lajos - Mozdulatlanul az időben

Kassák Lajos
Mozdulatlanul az időben

Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig
akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben
s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
mely vakon didereg és hullatja rám terheit.

Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
melyek önfeledten mutatták fehér vállaid.

Messze vagy már s utánad cseng fájdalmam éneke
nem panaszlón, inkább fennen hivalkodva véled
aki a jó és rossz fölé emelted életem
s aki figyelted vergődő szívemet a csöndbe

https://www.youtube.com/watch?v=pblUObILeHs

Szécsi Margit - Kristály-fejékes

Szécsi Margit

Kristály-fejékes

Kristály-fejékes teleidet
eltékozoltad, hazám.
A veretes szán
ott vágtat álmaink Tejút-porán.

Tüzet itt gyújtok én,
most te vagy a remény,
téli esőben lassan-gyúló galy.
Nehezen lobbansz mint az ész.
Szólj, dörmögő angyalmoraj!

Muzsikáld nekem:
van mindenem,
s hevít egy láthatatlan csók.
Zsebeim: kék virágbarlangok,
aranyat nem sóhajtozók.

Enyém az örök szánka:
a képzelet.
A lélek havasára
röpítem életem.

Illyés Gyula - Télvégi szél; - Két fele ver a szív ...

Illyés Gyula

Télvégi szél

Télvégi szél nyögeti a fákat,

tördeli le róluk, ami száradt;

izmosítja a fiatal ágat,

indít benne kirügyezni vágyat.

S kérdi tőlem: veled mit csináljak?

*

Két fele ver a szív…

Két fele ver a szív, egy igen és egy nem.

Harc ez is – de kell szebb?

Mit tudod te, mért élsz, míg rá a kegyetlen

halál nem felel meg!

S a kegyes szerelem – ha egy szabadabban

szaladó ütemre

ráfelel egy lágyabb, akár e dalokban,

háláját üzenve.

A tenger a földdel, föld faggyal vitázik,

ti nők a halállal.

Öletekig csap, de felfutva odáig,

tajtékkal aláhull.

Ő dob tefeléd is, igéri, öledben

harcát ha kivívta,

tanyát verve benned, üresen hagy engem,

ha egy pillanatra.

Vihar Béla - A szépség megközelítése

Vihar Béla

A szépség megközelítése

Mi ez a finom, illanó sugárzás

homlokod íve körül?

Láttalak a vonók és billentyűk misztériumát

megjelenítő koncertteremben,

a képkiállítások színeinek örvénylő forgatagában,

a színházi esték izzó perceiben,

s akkor is, amint a habzó vízforrást érintő

lombok gyöngéd mozdulatával

pillantásod az alkotás eszméjével egyesült.

Ennek sugallata hatolt-e bensődbe, s ez lobbantotta fel

az eufória elektromos szikrázásait?

A lélek e forrósult állapotában nem csupán a

közvetlen élmény ünnepi fénye világolt

arcodon, hanem a bensődből eredő gyönyöré is,

hogy gyönyörködni tudsz. A röppenés diadalának öröme,

hogy szállni vagy képes. Az elégedettség

büszke és alázatos mámoráé, hogy a mű

téged szólít és Te

követni tudod őt, egy-egy lépéssel, a reád várakozó

és igazi kedvesedhez,

a szépség jó híréért, hogy mégsem élünk hiába.

Pogány Zoltán - Évezredes óda

Pogány Zoltán

Évezredes óda

Évezredek óta csak erre készülök:
felgyújtani neked az ég csillagait,
a tejútig érjek, majd onnan repülök
ha csatázni készülnek fénylő álmaid
megütközni a végtelen fényhadával,
onnan repülök, lobogtasson magával
tűzokádó napod,

várni a percet, mikor megrögzött vágyam
enyhülést talál öled hűs parazsában,
felszáll, ékes szárnyak tollazatát öltve
ébreszti a mennyet, lássa, amint veled
költözöm végtelen vidámságözönbe,
s bőszen belém sütnek sosem múló jegyet
táncoló angyalok,

szilaj mód, ha kéred, vagy lágy szenvedéllyel
vágyom ágyad ráncaihoz gyűrni magam,
így lesni folyton, csökönyös remegéssel,
mikor simítod ki önmagad általam,
mikor a vágy rezzenését koronázza,
miként lelkünk tiarája testünk násza,
szilaj forrongásod,

folyammá vágyom gyűjteni sós könnyeid,
ha örömkönnyek ők, s nem ontják gyöngyeit
léted háborgó, viharvert folyásának,
örömforrásait gyűjteni össze még
boldogságunk kis tavának, mert talán agg
szívemben csak így ringhat végső nyughelyén
egyetlen szerelmed.

https://www.youtube.com/watch?v=QDCvzfN1a4s

Lesznai Anna - Játék

Lesznai Anna

Játék

Ma egész nap hómellű dombokon
Nevetve hordoztam neved
Sikló kacajjal, szívdobbanva hordtam,
Mint dévaj gyermek drága serleget.

Elvittem álmos arcképek közé
Kik ülni s élni dédapáim látták,
Felgyújtottam szobámban és szívemben,
Mint félénk estén biztoslelkű lámpát.

Bebűvöltem bő ráncába ruhámnak,
Könyvek lapjára szedte a szemem,
Magamba szíttam étkek illatával,
Megsimogattam bútortesteken.

A te neved volt minden igenlésem,
Mellyel a napnak ma igazat adtam,
S mint régi bölcsek ifjú bölcsessége
Úgy bújt meg titkon képcsokros szavakban.

Betűrejtvénybe kerekült világom,
Kedves neved körül játékba fűzött.
S mosolyogva néztem mély kíváncsiságod,
Mellyel szívemben magadat betűzöd.