Pócsa Józsefné - Sivatagi élményeim

Pócsa Józsefné

Sivatagi élményeim

Sivatagban aludtam egy éjjel,
dombok között sok-ronda tevével.
Szállodában, négyágyas szobában,
de egyedül voltam a vasággyal .

Álmomból többször is felébredek,
üvölt a szél, jaj, szinte rettegek.
Rázkódnak az ajtók, és ablakok,
járkálnak a szellemek, zajt hallok.

Hideg van, fázom, mintha tél volna,
úgy hallom valaki bent, horkolna.
Bedugom a fülem, de csak vadul,
szellemek suttognak az ágy alul.

A Hold sem világít, most hol lehet?
Takaró alá dugtam a fejem.
Végre már reggel van, kopogtatnak,
csak hogy vége van a rémálmomnak.

Mikor leléptem az ágyról, néztem,
én egy homoktengerben pihentem.
Bokámig felért a futóhomok,
amit a szél szobámba behordott.

Nem volt élmény számomra, bevallom,
Sivatagban többé én nem alszom!